Nap mint nap találkozhatunk akár a Fészen akár különféle honlapokon olyan egymondatos bölcsességekkel, amelyek általános megoldást akarnak adni az életre. Mivel nincs két egyforma ember és helyzet, sokszor önmagukban is tréfásak vagy idegesítőek, hangulattól függően, máskor viszont maga az alap is eleve rossz vagy értelmetlen, amitől csak még borzasztóbb lesz az egész. Nézzünk meg néhány példát.

Figyeljük meg itt a „minden” szót. Tehát ha átment a lábamon a villamos, szenvedésem a pillanat el nem fogadásából származik? Ha a devizahitelem miatt elviszik a házamat, az is azért van, mert ellenállok lélekben e csodás pillanatnak? 1915-ben, Ypernnél is ha elfogadják a klórgázt a katonák, lehet, hogy nem szenvedtek volna… Vagy várjunk csak… Azt se felejtsük el, hogy ez a gondolat a szenvedőt teszi felelőssé a saját szenvedéséért, ami az esetek túlnyomó többségében biztosan nem igaz. 

  Osho amúgy is a bögyömben van, de ez a gondolat ettől függetlenül is érdekes. Az ember vajon ott tévedt el, hogy értelmes lény? T.i. sem a fának sem a madárnak nincs öntudata, nem képes a gondolkodásra. Ha a madár, vagy a fa képes lenne felmérni a dolgokat, a vadászpuska illetve a láncfűrész léte még őket is elgondolkodtathatná. Ha van személyes gondviselő Isten, aki maga a szeretet, beszélhetünk arról, hogy nem érdemes aggódni, de Osho filozófiájában ugye eddig sosem jutunk el.

 Itt a másik gyöngyszem: tehát sem a dolgokon, sem önmagunkon nincs mit változtatni, nem is kell. Minden és mindenki úgy szuper, ahogy van. „Dzsingisz kán és egymillió mongol harcos kedveli ezt”. Biztos hogy így van ez? Osho elfogadta önmagát, ahogy van, de a botrányai talán nyilvánvalóvá teszik számunkra is, hogy nem ártott volna azért ezen-azon mégis változtatni.

Következő pácienseink Dr. Patak és Mr. Szikla. Most tekintsünk el attól, hogy nem csapnak össze, hanem csak ott vannak. A patak a győztes? Ugyanolyan erővel mondhatnánk azt is, hogy a szikla győz, mert a patak nem tudja elmozdítani. Pár év, és a mederáthelyeződés miatt még döntetlen is lehet a dologból, persze az erózió is elkoptathatja a sziklát. De a lényeg ugye, hogy ha kitartó vagy, elérheted a céljaidat. Most már csak az lenne a kérdés - erről egy mondatban nehéz lenne beszélni (de nem lehetetlen!) -, hogy vajon a célok olyanok-e, hogy érdemes azokat elérni? Arról nem is szólva, hogy a kitartás sem visz minden esetben a célhoz: Napóleon pl. elég kitartó volt, még Elba szigetéről is visszajött, de úgy emlékszem, hogy nem érte el amit akart.

 Biztos, hogy azért kell együttérzőnek lennem, mert a szerencse forgandó, és egy nap én is lehetek nincstelen? Nem inkább azért, mert emberek vagyunk mindketten, és az ember értékét nem a javai határozzák meg? Hát ez nem egy magas szellemi színvonal.

Igen, léteznek pszichoszomatikus betegségek, és igen, a szeretet fontos, és valóban SOKSZOR gyógyító erővel bírhat, elsősorban a lélekre, és csakugyan előfordul, hogy a lélek gyógyulása a testi problémákon is változtat. Ámde… tisztában van azzal ez a „gyógyító asszony” hogy mit beszél? MINDEN baj pszichoszomatikus? Dehogy is! Ha bekapok egy hányós-hasmenős vírust, az attól van, hogy a lelkem valamit nem tudott megemészteni? A hepatitis C ellen tehát az a megoldás, ha nem haragszom? Nem is kell orvos: sebész, belgyógyász, szemész, pulmonológus, csak „szeressük egymást gyerekek?”. Ha hátsó fali infarktusom van, akkor nem is kell a mentőt hívni, hanem megkérek valakit, hogy szeressen, és máris meg van oldva? Remélem, senki nem megy ehhez a „gyógyító asszonyhoz”, vagy ha mégis, elég hosszú és jogos börtönbüntetésnek néz elébe a hölgy.

 Ha nagyon-nagyon jóindulatú szeretnék lenni ezzel a képpel szemben, akkor is azt kell mondanom, hogy valójában a nagy semmit mondja. Metafora vagy kijelentés akar lenni – még ez sem dőlt el, így sem ez, sem az. Lehetne mondjuk kijelentés: „Tedd félre a félelmeidet, és lásd meg, hogy van remény”. Vagy lehetne metafora: „A félelem felhői mögött ragyog a remény napja”- vagy valami ilyesmi. Ez a kisebbik gond, a nagyobb az, hogy fogalmunk sem lehet, miről beszél, annak tisztázása híján, hogy a Nap mit is jelent szerinte. Mi a Nap, a remény? De miért van remény? Rossz a diagnózis, és mégsincs harántsüllyedésem? Vagy mindenképp meggyógyulok az adott betegségemből? De nem gyógyul meg mindenki! Vagy továbbgördül a Világkerék – na jó, de ha laposra tapos, akkor mi a remény a számomra? Meg aztán annyira könnyű félretenni a félelmet? Ennyire egyszerű lenne – ez nagyszerű, de még mindig nem tudom, mire való tekintettel tudnám azt félretenni, mi nagyobb és megnyugtatóbb, mi ad békességet? Ez sosem derül ki. Így tehát nem jelenthet többet, mint ami oda van írva: Tedd félre a félelmeidet, mert a Napot csak előled árnyékolják el a felhők. Egyenértékű bölcsesség lenne szerintem, hogy „nem kell aggódnod, hogy spenót lesz az ebéd, mert Ronaldo elég jól keres.” Köszönjük, Facebook.

 Egy személyes kedvencem következik:

A magát találóan Jabba-nak nevező művész tette közzé eme csodát, ami kis ékkőként ragyog ki a gyűjteményemből. Figyeljük meg, hogy a Facebook-artiszt a saját nevét odafotosoppolta a gyermek pólójára, tehát őt szimbolizálja. Egy ténymegállapítással kezdünk: mindenki álmodik valamiről: van aki sikeres akar lenni, van, aki arról, hogy szép és gazdag. Szerintem olyan is van, aki sikeres és szép és gazdag is akar lenni, de most tekintsünk el a szőrszálhasogatástól. Tekintetünk most a néger fiúcskára kell hogy vándoroljon, és a természetes módon felszínre jövő sajnálat és/vagy szánalom érzéseitől áthatva nyilván elfogadjuk, hogy sokan vannak olyanok, akik arról álmodnak, hogy egyszer ők is lehetnek olyanok, mint bárki más. Ha módunkban állna, mivel bennünket is anya szült állítólag, nyilván segítenénk e szegény fiún, és az esete keltette érzelmi hullámvasúton nyilván magunkhoz ölelünk mindenkit (szép képzavar, de nem rosszabb, mint az alkotás) aki nem ugyanolyan, mint bárki más, hanem elesettebb például. De mégis, mikorra diagnosztizálja Jabba mester, hogy a kis N’kulumbembe lába ki fog nőni, teljesülnek az álmai, hogy ugyanolyan legyen, mint bárki más? Ebben az életben aligha. Mit is üzen tehát a kép valójában? NEM teljesülhetnek az álmaid! Esetleg Jabbáé igen, hiszen neki eleve nincsenek lábai. Keserű gúny ez, olvasóim, igen keserű gúny! Jabba trónja elé járultunk lelki vigaszért, de csak torokhangú gúnyos nevetést kaptunk, és annyit hallhatunk még: „Negola devdzsi vuldegger!” Hajrá, Leia hercegnő!

 Egy Nő bölcsességét olvashatjuk itt, aki valami mitikus személy, Ős-Entitás lehet, ha már nagybetűvel írta a Nő-t. Gyanús lehet, hogy itt mégsem a taiosta Nyolc Halhatatlan Bölcs egyik tagjával állunk szemben, bár izgalmas lenne, de nem. Tényleg nem. Igazán alantas kukacoskodás lenne, ha megemlítenénk, hogy valami felé vagy valami fölé emelkedni nem ugyanaz, és minek bölcselkedik az, aki a szavak jelentésével sincs tisztában. De emelkedjünk ezen FELÜL, Egy Nő bizonyára csak elgépelte és nem vette észre, ez tényleg előfordulhat bárkivel. A kép üzenete annyi: ne törődj a bírálókkal, a bírálat alantas dolog, de Te, aki teszel minden tanácsra, magasabb szintű vagy. Adolf Hitler a kezét a szívére szorítva, könnyes szemmel mondaná: „annyira szép és igaz ez, igen, ez az, megtaláltam”.
 Ő aztán nem törődött a bírálókkal, céljait minden áron, tűzzel és vassal el kívánta érni. Ha megkérdezhetnék azt a kb. hetvenmillió áldozatot, biztosan azt mondanák, hogy „Adolf, kérünk, mégis hallgass a bírálókra, mert nem ők a bolondok.” Mert ugye mi van akkor, ha a cél rossz, vagy ha elérhetetlen, ahogy Bödöcs Tibor mondta: „egy negyvenes IFA-sofőr ne reménykedjen tornászlány-karrierben.” Vagy valami ilyesmit. Ha Egy Nő valaha úgy dönt, hogy a még csak szundikáló férjét két méter mélyre elássa a hátsó udvarban, kérem, hogy ne emelkedjen a bírálói fölé, hanem hallgasson rájuk. Más sem hiányzik a pszichopatáknak, diktátoroknak, mint egy kis ego-masszázs – ismét klasszikusokat idézve.

És végül:

AmiLYük? Mondjuk egy helyesírási szótáruk?

No, de ha ekkora a kereset, én sem szeretnék kimaradni a konjunktúrából. Alant következnek a saját alkotásaim, és óva intem a kedves olvasót, hogy megpróbálja nem értékelni azt az egyszerre jelenlévő szellemi mélységet és magasságot, amit ezek a képek közvetítenek! Lássuk hát: