"George Thomas plébános volt New England-nak egy kis városkájában. Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni. A plébános elkezdte a prédikációt: 

"Amikor tegnap végigmentem a Főutcán, szembe jött velem egy fiatal gyermek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől.

Megállítottam a fiút és megkérdeztem:
- Mit viszel magaddal?
- Csak ezt a három vacak madarat - felelte.
- Aztán mit akarsz csinálni velük? - kérdezősködtem.
- Hazaviszem őket és szórakozom velük - felelte. - Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom.
- De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?
-  Ó, van otthon két macskánk - mondta a fiú -, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük.

Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:
- Fiam, mennyit kérsz a madarakért?
- Nem kellenek magának azok a madarak, atya. Hiszen azok csak vacak szürke mezei madarak Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek
- Mennyit akarsz értük? - kérdeztem ismét.

A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát a földre és egy pillanat alatt eltűnt. Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat."  

Miután Thomas plébános elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett: 

"Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt. A Sátán épp az Édenkertből jött és büszkén dicsekedett:
- Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek!
- Mit fogsz csinálni velük? - kérdezte Jézus.
- Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak, és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és kábítózzanak; arra, hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel és öljék egymást. Nagyon fogom élvezni - mondta a Sátán.
- Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból?
- Megölőm őket! - felelte a Sátán.
- Mennyit kérsz értük? - érdeklődött tovább Jézus.
- Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak Leköpnek, megátkoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked!
- Mennyit kérsz? - kérdezte újból Jézus.
A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta: - A véredet, az összes könnyedet, és az egész életedet!
Jézus így szólt: - Megegyeztünk! - aztán kifizette az árat..."

* * *

Nagyon sokszor lehet találkozni ezzel a történettel: honlapokon, fórumokon, esetleg elektronikus körlevelekben. Hatásosan megírt, szép történet, jó érzéseket kelt az emberben. Magával ragad a mondanivalója. Ha e-mail-ben kapjuk, talán már nyomnánk is a "továbbítás" gombot, hogy egy szép, magvas és keresztény történetet erősítésül megosszuk a barátainkkal, ismerőseinkkel. Javaslom, hogy mégse tegyük. Vitathatatlan erényei mellett a probléma e történettel az, hogy nem igaz. Ha volna ilyen kifejezés, akkor ezt használnám, hogy "nagyon nem". Nem azért, mint ha nem történhetett volna meg, vagy fiktív személy lenne a New-englandi plébános. Még a jó szándékhoz sem fér egy morzsányi kétség sem: sem a szerzőéhez, sem a terjesztőiéhez. Jó példa azonban arra, hogy nem jó, ha ösztönösen és meggondolás nélkül teszünk bármit. Megmutathatja, mennyire fontos, hogy mindent vessünk össze a Bibliával, amit beengedünk a szellemi háztartásunkba - és másokéba. Nem a "tutit" szeretném lesugározni, hanem gondolkodásra, kiértékelésre szeretnék buzdítani e történetnél, és minden más megnyilatkozással kapcsolatban is.

Mi tehát a gond?

Először is ott sántít(hat) a dolog, hogy ha ilyen módon vásárolt meg minket Jézus Sátán tulajdonából, akkor az ördögnek semmilyen köze nem lehetne hozzánk a továbbiakban - márpedig kísértéseivel jelen van, nagyon is aktívan működik: elég körbenéznünk egy kicsit a világunkban.

Azután, ha ismerjük egy kicsit a bibliát, emlékezhetünk arra, hogy Jézus hogyan jellemzi Sátánt: hazugság Atyja, akiben nincsen igazság. Tökéletesen megsötétült, hazug, aljas - és még sorolhatnánk a jelzőket. Üzletet kötni, megállapodást létrehozni csak azzal lehet, akiben legalább egy szemernyi tisztesség van. Winston Churchill hamar rájött arra, hogy semmilyen megállapodást nem lehet kötni Adolf Hitlerrel, mert értelmetlen: csak addig tartaná meg, amíg érdekei úgy kívánják, egyetlen másodperccel sem tovább. Egy végtelenül agresszív és velejéig romlott, javíthatatlan valakivel szemben egyetlen megoldás létezik: a háború. Nem szerződéssel biztosítani a létét, hanem megszabadítani tőle a világegyetemet. Sátánnak felajánlani Jézus életét csak annyira lett volna célravezető, mint ha az angol hadsereg kollektív öngyilkosságot követett volna el a nácik elleni tiltakozásul.

Azután: ha ez a történet leképezi a megváltást, akkor Jézus hogyan támadhatott fel? Ebben az esetben tisztességtelen lenne Isten: ígér valamit, de átlép a saját szaván - ezt hívják úgy, hogy hazugság. Ez az ördög területe, nem Istené.

Igen, Jézus odaadta az életét, de nem Sátánnak. A biblia szerint a bűn zsoldja, következménye a halál - és ezt az ítéletet Isten törvénye mondja ki a bűnre és a bűnösre. Te és én bűnöket követtünk már el. Ha Isten szeretne foglalkozni velünk, először is azt fogja találni, hogy az ő törvénye szerint megkerülhetetlenül a halál a büntetésünk mindazokért a rossz dolgokért, amit tettünk életünk során. Legelőször is érvényesítenie kell a saját igazságos, szent és jó törvénye kívánalmát, és utána tehetne bármi mást. Csakhogy ebben a pillanatban máris, te és én, egyaránt halottak vagyunk, és nincs már kivel tenni a következő lépést, mert nem létezünk. Ezért kellett Jézus halála, ami a mi halálunk helyett történt, hogy Ő újra az övéivé fogadhasson minket. S azt, hogy Jézus feltámadjon, ugyancsak Isten igazsága kívánta, hiszen ő személyesen soha semmilyen rosszat nem követett el, ezért nem lett volna jogos, személyesen őrá nézve, hogy a sírban, az örök halálban maradjon.

Nem szerződés van Sátán és Jézus között, hanem háború. Hódító háború a lelkekért, és nem lehetséges a szerződés, a békekötés. A harc az egyik fél pusztulásáig tart. Ha fizikai síkon történnének csak a dolgok, Isten már lezárta volna a hadjáratot - de itt lelki küzdelem folyik: Isten kegyelmet és üdvösséget akar adni a bűnösöknek, és időt biztosít, hogy elfogadják őt, Sátán és démonai pedig romlásba akarnak dönteni mindenkit, bűnbe vinni és abban megtartani, hogy bármivel foglalkozzanak az emberek, csak Istennel és a bibliával ne. Egyszer azonban véget ér a háború - remélem, hogy ez téged és engem is a jó oldalon talál majd.