Nem mondhatnám, hogy a kereszténységet mélyen felszántaná a kérdés, mindazonáltal itt-ott felmerül, illetve egyfajta világtrenddé is kezd válni a vegánság, a húsmentes, vagy még inkább az állati-termék mentes étkezés. Szélsőségek mindenütt vannak, a troglodita szinten kommunikáló húsevőtől a vérvegánig széles a paletta a különféle megnyilvánulásokban, így nehéz lenne ez alapján dönteni, no és persze mindenki úgy hiszi, hogy neki van igaza.

Nézzük meg, hogy a Biblia tanácsol-e e tekintetben valamit, milyen összefüggésekben tárgyalja a kérdést – már ha egyáltalán foglalkozik a témával.

Legelőször is az a kérdés, hogy Jézus, a megtestesült Isten mit mondott vagy tett e tárgyban. Ami talán elsőre szembe ötlik, az az, hogy hithű zsidóként (mivel minden ellenkező állítás ellenére az volt, nem párthus vagy magyar), a Megváltó a tanítványaival együtt elfogyasztotta a páska vacsorát, amelynek központi eleme volt az előírásoknak megfelelően elkészített bárány megevése. Olyan érvet még nem hallottam a vegánság mellett, hogy Jézus is az volt – nem is lenne ennek alapja, mert nagyjából 30-35 alkalmat legalábbis szembe állíthatnánk az ilyen megalapozatlan kijelentéssel. A mértékről vagy a formáról már beszélgethetnénk, hiszen azért az is nyilvánvaló, hogy akkoriban mások voltak a húsfogyasztási szokások, mint manapság, nem volt mód arra, hogy minden nap ez kerüljön az asztalra, arról nem is szólva, hogy nem volt mindegy, hogy egy izraelita milyen húst fogyaszthat, és milyet nem. El volt különítve az, amit meg lehetett enni, a tiszta állatok (nagy vonalakban: a magevő szárnyasok, a pikkelyes halak, a páros ujjú, kérődző patások - pl. a juhfélék, szarvasmarha) és a tisztátalanok, amit viszont nem volt szabad fogyasztani (pl. a sertés, ló, keselyű, stb.).

Nem is volt kérdés a tanítványok számára, hogy mit egyenek vagy mit ne, viszont felmerült egy olyan probléma, hogy tisztátalanná válik-e valaki, ha mosdatlan kézzel eszik? Ez a farizeusok által uralt vallási világban komoly kérdés volt a számukra, méghozzá vallási értelemben, vagyis az élet központi területén. Több volt ez, mint higiéniai kérdés. Mit válaszolt Jézus és hová tette a hangsúlyt? Máté 15.17-20-ban ezt olvashatjuk: „Mégsem értitek-é, hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?   Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.”

Nem arról van szó, hogy együnk meg bármit, a csigától a bálnáig, úgyis kijön, hanem arról, hogy az ember alkotta, testre vonatkozó szabályok nem teszik az embert lelkileg tisztává, ellenben nagyon figyeljünk oda a saját lelkünkre, mert ha ezt nem tesszük, akkor bizony zátonyra futhat az életünk. Egy gyilkos vagy hamis tanúzó mosogathatja a kezét, ameddig csak akarja (hogy messzebb ne menjünk Pilátus példájánál, ugye), semmit sem számít. Nem kellett volna megtenni, de ha mégis megtörtént, nem a kézmosás a megoldás.

Jézus egyetlen egy szót sem mondott a húsevés ellen, ahogyan láttuk, maga is evett legalábbis bárányt, sőt, egy alkalommal halat sütött a tanítványainak. Igaz, hogy nem séfként szolgált feléjük leginkább, de annyi azért biztos, hogy ha rossznak tartotta volna a húst, nem adja nekik a vallási alkalmaktól függetlenül is (Ján. 21:9) A csodálatos kenyérszaporítás esetében pedig nem kenyeret és avokádót, hanem kenyeret és halat szaporított ezrek számára. Semmi kifogásom az avókádó ellen, csak lássuk pontosan, hogy mi történt. A lényeg, hogy a Messiás életgyakorlatából és tanításából lehetetlen levezetni a vegánságot.

Nagyon érdekes megfigyelni, hogy a táplálkozás kérdése hogyan alakul a Teremtéstől kedve az Újszövetség idejéig.

A Teremtéskor ezt mondja Isten az embernek: „És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, amelyekben élő lélek van, a zöld füveket [adom] eledelül. És úgy lőn.” (1 Mózes 1:29-30)

Az ember (sőt, az egész teremtett világ) étrendje eredetileg növényi volt, nem volt szó, nem is lehetett szó a bűnesetig húsevésről, már csak azért sem, mert ahhoz ölni kellett volna.

A bűneset után a következő állomás az özönvíz – mi a helyzet a kettő között? Az özönvíz előtti világ leírásánál egyetlen szó sincs arról a Bibliában, hogy ki mit eszik, vagy mit nem. Összesen két utalás van az állattenyésztésre, az egyik Ábelről beszél, aki juhokat tenyésztett, a másik pedig Kain leszármazottja, Jábál nevét említi, aki „atyjok a sátorban-lakóknak, és a barompásztoroknak” (1Móz. 4:20) Nincs szövegszerű kijelentés, hogy meg is ették-e az állatokat a tenyésztők. Nem lehetetlen, hogy csak vallási okokból (Ábel állatáldozatát elfogadta Isten), illetve a járulékos haszonért (tej, gyapjú) tartották őket, de az sem, hogy legalábbis a káiniták megtették esetleg – de nem tudhatjuk kijelentés híján. Kain a gyilkosság után sem tekintette magát ateistának vagy vallástalannak – utódai a valláshoz köthető neveket kaptak. Tehát áldozatok bemutatásáról ott is lehetett szó, és azt is tudjuk, hogy abban az esetben, amikor valaki eltávolodik a hit lényegétől, sokszor a formaságok még alaposabb megtartására helyeződik a hangsúly. Mindenesetre még az alapértelmezés volt érvényben: az ember tápláléka a gyümölcs volt és a gabonafélék. Ettől eltérni lázadás lett volna Isten kijelentése ellen.

Bekövetkezett az Özönvíz, és ez egy nagyon fontos változást hozott magával. Miután Noé kijött a bárkából, Isten ezt mondta neki: „Minden mozgó állat, amely él legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat.” (1Móz 9:3) Az eredeti héberben nem szerepel a „minden” szó, annyi van ott, hogy élő állatokat adok eledelül. Már Noénak különböző mennyiségű tiszta és tisztátalan állatot kellett vinnie magával: a nem tisztákból egy párat, a tisztákból többszörös mennyiséget. Később a zsidók is pontos leírásokat kaptak ezek megkülönböztetésről. De lássuk meg: itt még sehol nincsenek zsidók, hosszú századokig, az ő történetük jóval később, Ábrahámmal kezdődik. Mit jelent ez? A megkülönböztetés jóval korábbi volt, és Noé tiszta állatokat ehetett legfeljebb, különben fajokat pusztított volna ki már az első ebédlőasztalnál. Isten, aki megteremtette a világot és az embert, tudta, mi alkalmas arra, hogy az ember elfogyassza (tiszta állatok) és mi az, ami nem (tisztátalanok). Ezt ma is célszerű figyelembe venni, úgy gondolom.

Amit nagyon fontos látnunk a témánkkal összefüggésben, hogy Isten ezt mondja: amint a füvet adtam, úgy adom a húst. Mit jelent ez? Nem kevesebbet, mint hogy a teremtés rendje eredetileg az volt, hogy fű (gabonafélék) + gyümölcs, most azonban ez Isten szava szerint megváltozik: ahogyan korábban a füvet adta, most úgy adja a húst az embernek. Isten nem pusztán engedélyezi a húsevést, hanem konkrétan parancsba adja. Kijelentést ad a teremtés rendjének változásáról. Nem tudom eléggé érzékeltetni ennek a súlyát. Különösen azon a háttéren, hogy az Újszövetségben egyetlen egy kijelentés sincsen, hogy ez Jézus eljöveteléig megváltozna. Ahogyan a katonaságnál mindig az utolsó parancs az érvényes, úgy itt is.

Tény viszont, hogy a világtörténelem lezárása után, Jézus eljövetele után a teremtés eredeti rendje helyreáll. Az újjáteremtett földön nem lesz ölés többé, ebből következően húsevés sem. Az üdvözült emberiség visszatér a növényi étrendhez, éppúgy, mint a teremtett világ többi része. Elhiszem, hogy ez nem túl jó hír elsőre a steak kedvelőinek, de azt hiszem, ha ott leszünk majd, nem lesz okunk panaszra így sem.

Azt is érdemes figyelembe venni, hogy Isten az ószövetségi áldozati rendszerben kötelezővé tette a hús elfogyasztását is az áldozatok bemutatói részére (volt kivétel, de a RENDSZER ez volt). Ismét nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a Teremtő a szent cselekmények részévé tette a húsfogyasztást. Az apostolok sem lehettek vegánok, Pál apostol is csak azt a kérdést válaszolja meg a Korinthusiaknak, hogy számít-e a hús forrása, hogy bemutatták-e az állatot bálványáldozatként, vagy sem, és hogy melyikből ehet a keresztény (nincs jelentősége – 1Kor. 10. fejezet). Péter látomásánál pedig nem azt mondja, hogy ő vegán, hanem hogy sohasem evett tisztátalan dolgokat. (Ap.Csel.  11.fejezet. – a látomás egyébként egyáltalán nem az étkezésről szól.)

Mindezeket egymás mellé helyezve (és tudomásom szerint nem hagytam ki semmilyen bibliai részt ezzel kapcsolatban) azt láthatjuk, hogy a Szentírásból nem hogy nem lehet levezetni a vegánságot, hanem éppen az ellenkezőjét, kizárólag a húsevést lehet levezetni. Ha nagyon szigorúan alkalmazzuk a logikai láncot, akkor az utolsó láncszem az, hogy vegánnak lenni a jelen korszakban éppolyan ellenszegülés Isten szavának, mint amilyen ellenszegülés lett volna a húsevés az özönvíz előtt. A Szentírásból ugyanis ez következik. A magam részéről azt gondolom, hogy Istent különösebben nem foglalkoztatja, hogy mit eszünk vagy mit nem az adott kereteken belül (ld. Jézus idézett szavait), az viszont sokkal-sokkal inkább, hogy normálisak vagyunk, szeretettel viseltetünk-e az embertársaink iránt, becsületesen intézzük a dolgainkat vagy sem. Úgy vélem, hogy az Újszövetség kora a szabadság kora sok tekintetben, úgyhogy ha te úgy gondolod, hát ne egyél húst. A civil életedben lehetsz vegán normális, de ne legyél vegán nem normális – ugyanígy a húsevőknél. Amitől viszont kifejezetten óv a Biblia, az az, hogy tantétellé tegye bárki a vegánság kérdését. A Biblia azt mondja ugyanis, meglátásom szerint, hogy a lehetséges táplálékok nagy halmazában benne vannak az állatok (szerintem a tiszták), az állati termékek (tej, tojás, vaj stb.) a zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék. Ez az Isten által engedélyezett rend. Mi a helyzet akkor, ha valaki sürgeti azt, hogy valamit ne együnk ezekből, mert így nyerhetjük el Isten tetszésér, az üdvösséget, stb.?

 „A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén. Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben. Akik tiltják a házasságot, [sürgetik] az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik megismerték az igazságot. Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által. Ezeket ha eleikbe adod az atyafiaknak, Krisztus Jézusnak jó szolgája leszel, táplálkozván a hitnek és jó tudománynak beszédeivel, amelyet követtél; A szentségtelen és vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd. Hanem gyakorold magadat a kegyességre:  Mert a test gyakorlásának kevés haszna van; de a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete.” (1Tim. 4-8)

Ez nagyon kemény kijelentés Pál apostoltól. Ha bárki vallási alapon bárminek a fogyasztását megtiltja az előbb említett halmazból, akkor Pál szavai szerint nyilvánvalóan hamis tanítóról van szó. A Biblia figyelmezteti arra az olvasóit, értelmezőit, hogy semmit se tegyenek hozzá, se el ne vegyenek az Igéből. Magánéletedben, Te, személy szerint azt eszel, amit akarsz. De ha vallási tanítóként tantételt formálsz abból, hogy nem szabad semmilyen húst megenni, vagy állati termékeket fogyasztani, mert különben veszélyben van a lelki életed, vagy az üdvösséged, az Ige szavai szerint ez hamis tanítás, aki mondja, az pedig hamis tanító. Elvett az Igéből – vagy hozzátett valamit, ízlés szerint, mindenesetre szembekerült Isten határozott parancsával e tekintetben (5 Móz. 12:32). Vénasszonyos meséket terjeszt. Pál azt mondja, hogy a „test gyakorlásának” (nem a sportnak) kevés haszna van, ellenben sokkal több a gyakorlati lelki élet jó oldalára való törekvésnek – ez mindenre jó. Inkább ezzel foglalkozzunk, mert hamis tanítás például a hústól való tartózkodás vallási kötelességgé emelése, de még ha nem az volna is, gyakorlati eredménye gyér, szinte semmi. Ugyanúgy hamis tanítás lenne, ha valaki a gabonaféléket tiltaná ki az étrendünkből úgy, hogy a hús megmaradna. A paleolit táplálkozás sem elfogadható e szempontrendszer szerint, viszont a paleósoknak van egy nagy mentségük: nem emelték ezt üdvösség kérdésévé a hit szempontjából. Egyébként a magam részéről – és nem vallási tantételként mondom – el tudom képzelni azt, ugyanolyan eséllyel, hogy valaki számára az adott állapotában a helyreálláshoz épp a vegán, a húsos, vagy a paleolit étkezés lehet a legjobb.

Összefoglalva a kérdéskört: bibliai szemszögből a húsos étrendet látjuk, a vegán életmódot nem lehet megalapozni a Szentírásból. Biblián kívüli forrás pedig nem írhatja felül a bibliai kijelentéseket. Bárki is tiltja meg vallási okokból a hús fogyasztását, az nem bibliai alapokon áll, ebből következően hamis tanító. Ha mint magánember teszi, szíve joga, de Isten nevében, Isten tekintélyével a háta mögött nem jöhet senki ilyen eszmékkel.

 Bár a lényegen túl vagyunk, még néhány kisebb kérdést érdemes lehet tárgyalni e témakörben. Az első ilyen, hogy vajon magasabb lelki színvonalat eredményez-e, ha valaki csak növényt eszik? Pál előbb idézett szavai porrá zúzzák azt az elképzelést, hogy vegánság által juthatnánk olyan lelki magasatokra, amit a húsevők nem érhetnek el. Kevés haszna van a test gyakorlatoztatásának, vagyis hogy megtagadjunk magunktól egyébként engedélyezett dolgokat. Nem mondja, hogy semmi haszna nincsen, csak azt, hogy kevés, és inkább a lelki dolgokkal foglalkozzunk. Természetesen van összefüggés a test és a lelkivilág között, sok tekintetben, de éppen azon a területen, hogy megtagadjuk-e magunktól a marhaszegyet, hogy jobb emberek legyünk, nagyon kevés. Ha állandóan teleesszük magunkat, hogy mozogni is alig bírunk, nyilván el fogunk tompulni, de ugyanúgy lehetséges ez csirkepörkölttel, mint szójapástétommal és teljes kiőrlésű kenyérrel. Általánosságban sem mondhatjuk ki, hogy pl. a vegetarianizmus magasabb lelki színvonalat jelentene és eredményezne, mint mondjuk a marhasült rendszeres fogyasztása. Adolf Hitler vegetáriánus volt, nem dohányzott és ivott, és hát ugye… Talán mégis Pálnak van igaza.

 Van aztán olyan elképzelés is, amely szerint az özönvíz előtti emberek a húsevés miatt korcsosultak el. Ha utánanézünk, egyetlen szó sincsen az ószövetségben az özönvíz előtti húsfogyasztásról, arról ellenben számtalan, hogy az emberek gonoszságokat műveltek, annyira, hogy ez a végére teljesen eluralkodott rajtuk, és Isten kénytelen volt lezárni az akkori világot. Ha ettek is húst, ennek semmilyen jelentőséget nem tulajdonít a Biblia. Nem említi, tehát nem fontos. Lehetséges, hogy megtették, de ez csak annyiban számít, hogy maga a tény erősítette őket a lázadásban, hozzáadódott a többihez. A lázadás volt a kérdés. Egy olyan részletkérdésből, amit az Ige meg sem említ, elsődleges okot kreálni egészen biztosan hamis és koncepciózus szélhámosság.

 Van az a mondás, hogy ha valakinek csak kalapácsa van, mindent szögnek néz. Ha mindenáron a táplálkozást helyezzük a középpontba (ami, ugyebár, a Bibliában kicsit sincs így), még olyan tanítást is kreálhatunk, hogy Éva ősanyánk és Ádám bűne is az étvágy lehetett. Így van ez? Mit ír a Biblia a bűnesetről? 

„A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett, és mondta az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?  És mondta az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; de annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepén van, azt mondta Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;  hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyílnak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látta az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakított azért annak gyümölcséből, és evett, és adott vele levő férjének is, és az is evett.” (1Móz. 3:1-6)

Figyeljük meg alaposan a szöveget. A kígyó alakjában jelen lévő Sátán egyértelműen szellemi jellegű lázadásra hívja Évát. Nem a gyümölcs szépségét, ízét dicséri, vagy bármit, aminek köze lehetne az étvágyhoz. Arról beszél, hogy ha eszik a gyümölcsből, új életet fog nyerni, Istenéhez hasonlót. Éva mit tesz? Először is szemügyre veszi alaposabban a fát és a gyümölcsöt: látja hogy szép. Valószínű, hogy egy rothadásnak indult polip alakú és állagú gyümölcsöt nem talált volna elfogyasztásra érdemesnek. De mi volt a lényeg? Miért volt kívánatos a fa és a gyümölcs? A bölcsességért. A szöveg erről beszél, gyakorlatilag semmi köze nem volt a bűnesetnek az étvágyhoz – hogy is lehetett volna az Édenben, ahol mindenük megvolt, olyan bőségben és szépségben, amit mi elképzelni sem tudunk? Sátán is ügyesebb volt annál, hogy vizet hordjon az óceánba – ez olyan lenne, mintha egy milliárdost akarnánk rávenni arra, hogy tíz dollárért öljön meg valakit.

 A Bibliára és csak a Bibliára alapozva nem lehetséges olyan ívet rajzolni, amely a bűnesettől az özönvízen keresztül a történelem lezárásig az étvágyat, a táplálkozást tenné (egyik) fő kérdéskörré. Még a történelem lezárását, Jézus második eljövetelét közvetlenül megelőző időben sem lehet fő kérdés ez. Mert ha a húsevés annyira tönkretenné a gondolkodást, hogy képtelen lenne az ember a lelki dolgokat felfogni, mint ahogy egynémely szélsőséges állítja, akkor az lenne a megfelelő út, hogy előbb legyenek vegánok az emberek, és tisztuljon meg a gondolkodásuk, aztán majd megtérnek, és jöhet Jézus. Most tekintsünk el attól az egyáltalán nem lebecsülendő ellenérvről, hogy magának a vegánságnak a felsőbbrendűségét sem értenék meg a húsevők, ha így lenne, koncentráljunk arra, ami ennél fontosabb. Mi van akkor az utolsó tíz percben megtérőkkel, akik nem vegánok? Ilyen nem létezhetne, ha előbb annak kell lenni, és idő is kell a megtisztuláshoz – márpedig kellene. Feltehetően a nyers disznóhúst falatozó és a zsírt kanállal evőnek is pont ugyanolyan esélye van megtérni az utolsó tíz percben, mint bárki másnak.

 Úgy találom, hogy a táplálkozás huszadrangú kérdés, és ha szétnézünk, láthatunk húsevő és vegán bolondot is eleget. Próbáljuk meg helyén kezelni ezt a kérdéskört, és ennek a helye messze nem az elsők között van.

Szabó Ferenc