Amikor a világ végéről gondolkodunk, beszélünk keresztény körökben, két dologban konszenzus van: lehet, hogy nincs messze, és baj lesz. Ugyanakkor szinte elveszett a képesség, ha ugyan megvolt, hogy prófétikus távlatban szemléljük a ma eseményeit, tudva, hogy hová fog elérkezni a történelem feltartóztathatatlan, de talán lassítható vonata. Ma az állam és az egyház(ak) együttműködése van napirenden, és ez egy határig még akár jó is lehetne. Ámde… Messzebb tekintve, a végre, Jézus tesz egy fontos kijelentést, amit nem értékelünk kellőképpen. „Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.” (Máté 24:24) A választottakat nem lehetne elhitetni Krisna, Allah vagy egyéb istenség nevében, hisz ennek a szitának még alja sem lenne, nem hogy át lehet látni rajta. Oda hamis Krisztus kell. A végidőben „ … megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.” (2Thess 2:3)  Ez a nevezetes Antikrisztus. Csakhogy a görög nyelvben az „anti” előtag nem csak azt jelentheti, hogy „ellen”, hanem azt is, hogy „helyett”. Az Antikrisztus – épp Jézus szavai szerint – úgy jön Krisztus ellen, hogy helyette jön: az ő nevében, helyette cselekedve. Így lehet megtéveszteni a választottakat is. Tíz hívőből kilenc vagy tíz, ha  a „keresztény” szót látja bármihez csatolva, úgy érzi, hogy ez csak jó lehet, és nem vizsgálja meg, hogy a tartalom megfelel-e a jelzőnek. Az inkvizíció nem volt keresztény. Az elnyomás sosem keresztény. A szellemi erőszak nem a kereszténység.

Az eddigiek mellé tegyük a Jelenések Könyve 13. fejezetét: „Azután láték más fenevadat feljőni a földből, akinek két szarva vala, a Bárányéhoz hasonló, de úgy szól vala, mint a sárkány. …  És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek, azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek;  és hogy senki se vehessen, se el ne adhasson [semmit], hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.”(Jel 13:11, 15-17) János apostol egy hatalmas vadállatot lát, ami úgy néz ki, mint a Bárány, de nem az. Egyfajta imádatra kényszeríti az embereket erőszakkal, végül halállal fenyegeti, a társadalomból való kizárással. Ha ezeket szépen egymás mellé tesszük, nyilvánvalóvá válik, hogy a végidőben egy keresztény diktatúra fog uralkodni a világon, ami azonban csak látszólag az, az igazi keresztényeket üldözni fogja. Krisztus nevében Krisztus helyett erőszakkal cselekszik.

Értjük már, hogy miért gond, ha a trón és az oltár, a kereszténység és az állam összefonódik? Ugyanis a trónok közül az emelkedik ki, aki a vitorlájába tudja fogni az egyház(ak) szelét, az egyház(ak) közül pedig az, amelyik igényli az állam törvényi együttműködését az elnyomásra. De a Bibliából tudhatjuk, hogy a megtérés egyéni kérdés, törvénnyel nem lehet kényszeríteni. Az igaz egyház sosem alkalmaz erőszakot, elnyomást, kényszert - sem szellemit, sem fizikait.

Volt már úgy, hogy a trón és az oltár, a politika és a vallás egyesült. Miért nem volt elég a középkor arra, hogy lássuk, milyen az? A politika halálos ölelés a kereszténység számára. Fel kell adnia az elveit, és a kívülállók/megtérendők még nagyobb ellenszenvvel figyelik a kereszténységet, és még messzebb kerülnek a megtéréstől. A jó szándékú keresztényeket, akik elindulnának a politikai "együttműködés" útján, a végén úgyis kiszorítják a gátlástalan álkeresztény gazemberek, és a jószándékúak is részesek lesznek azok gonosz cselekedeteiben. Mindig gondolatrendőrség, diktatúra és inkvizíció az ilyen kísérletek vége, ami olyan messze áll a Bibliától és Isten akaratától, amilyen messze csak lehet. Azért, mert a végén a "keresztény" gazembereknek csak a hatalom fog számítani, semmi és senki más. Ott van az inkvizíció - de még az egyébként talán jószándékú(an induló) Kálvin is csak egy rémálom-államot tudott létrehozni Genfben. Állam és egyház elválasztva működjön - ezt már Jézus is megmondta. "Az én országom nem ebből a világból való." Azt hiszem, jobb lenne hallgatni rá.